Változó világosság

Ez a képességünk, térbeli látásunk nagyrészt a kora gyermekkori tanulás során fejlődik ki.

A látás tanulása kezdeti gyors fejlődés után — egyes vonatkozásaiban — egészen a kamaszkorig eltart. Környezetünkben élőlények és élettelen tárgyak mozognak, és mi is mozgunk hozzájuk képest.

  • Világosság és sötétség
  • Világosság és sötétség "Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed.
  • A színtelítettség két végpont között változó érték: a tiszta szín és a vele azonos világosságú szürke között.

A közeledők retinánkra eső képének mérete egyre növekszik, a távolodóké csökken. Az elhaladókról, elfordulókról pillanatról pillanatra más szögből, más oldalukról érkezik kép a retinánkra. Az is előfordul, hogy bizonyos dolgokat csak részletekben látunk, ahogy egy macskát a kerítés mögött. Közben sok esetben, változó világosság például felhős, szeles időben vagy lombos fák alatt napsütésben a megvilágítás — és így a retinánkra érkező kép világossága is — folyamatosan változik.

Napszemüveget viselve vagy egy katedrális belsejében színes üvegablakok mögött még a szemünkbe érkező fény színe is megváltozik. Mindezen változatosság ellenére pillanatnyi kétség nélkül ismerjük fel a látottakat: méretüket, alakjukat, színüket és világos vagy sötét voltukat.

Hogy a retinális kép sokrétű és folyamatos változékonysága mellett és ellenére is képesek vagyunk felismerni környezetünkben azt, ami állandó, és ezeket elválasztani a valóban változó mozzanatoktól, azt a látás változó világosság során elsajátított konstanciáknak köszönhetjük.

A konstanciák közös jellemzője, hogy egy-egy tulajdonság — méret, alak, hely, szín vagy világosság — megítélésében mind a tágabb képi környezet, mind a világról megtanult tapasztalat is szerepet játszik. Képeket, tárgyakat mutatva neki, tekintetének követésével megfigyelhetjük, mi az, amire gyakran, szívesen néz, és mi az, ami nem érdekli; miközben mérhetjük szívritmusát, elemezhetjük agyi változó világosság jeleit. Az újszülöttek látása kezdetben homályos és életlen változó világosság az ábrátlényegében világos és sötét foltokra korlátozódik.

Egy hónapos kortól már meg tudják különböztetni az éles kontrasztokat, érzékelik az változó világosság körvonalát, szívesen figyelik az összetett, részletgazdag alakzatokat.

Változó világosság

Három hónap után egyszerűbb idomok éleit, sarkait nézegetik, és felismerik az anyjuk arcát. Ötödik hónaptól már az idegen arcokat is megismerik. A három hónapos csecsemő már nézegeti kezeit is, követi mozgásukat, amihez kapcsolódóan a harmadik és hatodik hónap között kialakul a távolság, a mélység érzékelése. Már az első hónap után elkezdődik az a évig tartó folyamat, melynek során megtanuljuk, hogy a látott, egészében vagy részleteiben gyorsan változó világosság kép forrása általában egy lényegében állandó vagy csak lassan változó környezet.

Ahhoz, hogy ebben a környezetben eligazodjunk, hogy megfelelően viselkedjünk, a veszélyeket elkerüljük, látásunk fejlődésével kialakulnak azok az alapvető szabályok — a konstanciák - melyek segítségével a változó képek mögött is képesek vagyunk meglátni a környezet állandó elemeit.

Változó világosság A környezetünkben mozgó tárgyak képének mérete folyamatosan változik a retinánkon: a közeledő tárgy retinális képe megnő, a távolodóé csökken. Ezért tekintjük a retinális kép méretét fontos távolsági jelzőmozzanatnak.

Általános pszichológia 1-3. – 1. Észlelés és figyelem

A nagyságkonstancia érvényesülésének köszönhetően azonban, retinális képük méretének változása ellenére, magukat a tárgyakat folyamatosan és változó világosság ugyanolyan méretűnek észleljük. Egy tárgy felismerésekor ugyanis amellett, hogy azt perceptuálisan körülhatároljuk, kiragadjuk a hátteréből, egyben el is helyezzük benne, azaz változó világosság tárgy felismerése egyben térbeli helyzetének felismerését is jelenti.

Látórendszerünk az észlelt méretet a retinális kép mérete és az észlelt térbeli helyzet együttes hatása alatt alakítja ki. Ez magától értetődik, ha meggondoljuk, hogy egy tárgy retinális képének mérete 6. A retinális méret, azaz a látószög a tárgy méretétôl és távolságától függ. Ugyanannak a tárgynak a változó világosság közelebbrôl nagyobb, távolabbról kisebb aazonos távolságból a nagyobb tárgy látószöge a nagyobb bés különbözô távolságból különbözô méretû tárgyak retinális képének mérete egyforma is lehet c Emmert törvénye szerint ahhoz, hogy a látószög ismeretében egy tárgy tényleges méretére következtethessünk, ismerni kell a tárgy távolságát is, amit a tárgy környezetét látva általában kellő pontossággal érzékelünk.

A szabály működéséről a következő egyszerű kísérlettel magunk is meggyőződhetünk. Fehér emberi látás lecke témája bal oldalára rajzoljunk egy 2 centiméter átmérőjű korongot, és nézzük meredten másodpercig.

Előre-hátra hajlongva, a képernyőt közelítve, távolítva, az utókép méretének csökkenését, illetve növekedését fogjuk tapasztalni, aminek magyarázata az, hogy a változatlan méretű retinális utóképet mindig a képernyő távolságában, a képernyőn lévőnek észleljük.

ideges látás esett

Azokban a ritka esetekben, amikor egy tárgy távolsága nem nyilvánvaló, amikor a változó világosság href="http://digipartner.hu/1019-mirt-szik-a-lts.php">miért úszik a látás becslését a körülmények nem teszik lehetővé, a méretek becslésével is zavarba jövünk.

Példa lehet erre egy ismeretlen tárgy fényképe, ha a képen nem látszik a környezet, vagy más ismert méretű tárgy.

Hasonlóan zavarba jöhetünk holdmentes éjszaka, sötét autópályán felbukkanó tereptárgyak, átívelő hidak, hídpillérek közeledtekor is. Alak- hely- és mozgáskonstancia Környezetünk tárgyai a legkülönbözőbb nézetből, más-más oldalról és szögből, mozgás közben folyamatosan változó képet mutatva vetülnek retinánkra. A csukott, a félig vagy teljesen nyitott ajtó képe a retinán a téglalap mellett különböző szélességű trapéz vagy — éle felől nézve — az ajtó vastagságának megfelelő szélességű vonal is lehet.

A számos különböző retinális kép ellenére tárgyaink mindig a maguk alakjában tudatosulnak; bármelyik szögből nézzük is, bármelyik képét szemvizsgálat VK-ban is egy ajtónak, azt mindig téglalap alakú ajtóként észleljük.

Bár az összes többi helyről többé-kevésbé torzult, a valóságban sehonnan nem látható képsort látunk tehát, szemben az ajtó változó világosság, nem azt a látványt, mintha a valóságos helyszínt néznénk máshonnanakárhol ülünk is, tudatunkban a torzulásmentes cselekmény jelenik meg.

Az alakkonstancia lényege az, hogy látórendszerünk egy retinális kép sok lehetséges értelmezése közül mindig a legvalószínűbbet választja, aminek alapja a látás tanulásában gyökerezik.

Hogy agyunkban a látványhoz választott alak valóban a maga térbeliségében tükröződik, a következő egyszerű kísérlettel Shepard-Metzler bizonyíthatjuk: ha két egymáshoz hasonló, térben elforgatott, összetett alakról — melyek vagy egyformák, vagy egymás változó világosság 6. Ez arra utal, hogy agyunkban egy látványhoz nemcsak hozzárendelünk egy térbeli alakot, hanem ennek az alaknak a különböző nézeteit is tudjuk mentálisan kezelni.

Mérések szerint a mentális forgatás sebessége másodpercenként ~60 fok.

Mentális forgatás A retinális kép nemcsak olyankor változik, ha a környező tárgyak mozognak, hanem akkor is, ha a tárgyak mozdulatlanok, de mi magunk mozgunk. Ilyenkor a kép egyes részletei — a mozgási parallaxis szerint — egymáshoz képest is elmozdulnak, ami távolsági jelzőmozzanatként segít a látott tárgyak térbeli elhelyezésében, és segít saját mozgásunk érzékelésében is. A helykonstancia az a képességünk, hogy a fentiek birtokában, egy minden részletében változó retinális kép mellett is mozdulatlannak látjuk a valóban mozdulatlan, egy helyben nyugvó tárgyakat.

a látás szublimálása

Ráadásul a valóságban is mozgó tárgyak mozgását is képesek vagyunk helyesen megítélni, miközben magunk is mozgásban vagyunk. A hely- alak- és mozgáskonstancia hátterében látórendszerünkben a környező világból leszűrt néhány egyszerű feltételezés, szabály látszik működni, melyek szerint: a látott tárgyakról egyenes vonal mentén érkezik szemeinkbe a fénysugár; a tárgyak általában szilárdak, azaz részeik együtt mozognak; a tárgyak általában sima, többé-kevésbé egyenes pályán mozognak, és mozgás közben létük folyamatosan fennáll; a mozgó tárgy haladás közben változó világosság a hátterét, mely a tárgy elhaladtával újra előtűnik.

Ezek a szabályok nemcsak azt biztosítják, hogy a folyamatosan változó látványt az esetek döntő többségében helyesen értelmezzük, hanem azt is, hogy mindezt a látvány által hordozott irdatlan mennyiségű képi információ töredékét feldolgozva vagyunk képesek elérni. A Hold-illúzió valószínűleg a legrégebben megfigyelt és lejegyzett természeti jelenség, melynek okára ráadásul a mai napig sem sikerült kielégítő tudományos magyarázatot találni.

Az első írásos utalások a ninivei királyi könyvtár Kr. Arisztotelész és Ptolemaiosz óta, Leonardo da Vincin és Descartes-on keresztül szinte minden neves filozófus és természettudós foglalkozott vele.

A korai elméletek szerint a jelenség valójában nem illúzió: a légköri torzítások valóban nagyobbnak láttatják az égitesteket a látóhatár közelében, mint feljebb. Az érzéki csalódás lehetősége először a Sokak tapasztalata, hogy a felkelő Holdat nagyobbnak, hozzávetőlegesen másfélszer akkorának, ugyanakkor lényegesen közelebb lévőnek látjuk, mint a fejünk felett lévőt.

A Hold-illúzió mértéke azonban egyénenként változó, és számos beszámolóban a méret növekedése változatlan, ritkábban növekedő távolsággal párosul, ami azt sejteti, hogy a jelenségben több folyamat együttes hatása érvényesül. Ráadásul az illúzió meg is szűnik, ha a Holdat két ujjunk közé csippentjük, vagy vékony változó világosság keresztül, vagy akár megfordulva és lehajolva, a lábunk között nézzük, ami a távoli táj látványának változó világosság szerepére utal.

Belső világok, a külső világok - 1. rész - Akasha

A felmerülő egyes magyarázatok így részlegesek, ellentmondóak, és önmagában egyikük sem ad számot az illúzió mértékéről, a másfélszeres méretnövekedésről.

Egyszerűen ellenőrizhető, hogy a Hold-illúzió valóban észlelési csalódás: a Hold az egyik látásának éles romlása az égbolt minden pontján azonos méretben látszik, ahogy ezt az emelkedő Holdat ábrázoló fényképsorozat bizonyítja 2.

Egészen pontosan, változó világosság látóhatáron a Hold képe néhány százalékkal kisebb, mint a zeniten, mivel a holdpálya középpontja a Föld középpontjában van, és így a tetőző Hold a Föld felszínén álló szemlélőhöz egy földsugárnyival közelebb van, mint a felkelő. A felkelő Hold Számosan keresték a jelenség magyarázatát a szemek, szemizmok eltérő állapotában, ami az előre- és a látás részenként lát felfelé nézésben áll elő.

Valóban, kísérletileg igazolható, hogy a szemizmok helyzete, feszültsége befolyásolhatja az észlelt méretet, a Hold-illúzió kapcsán ez a hatás azonban feltehetőleg nem jelentős.

Számos elmélet egyetért abban, hogy a Hold-illúzió alapvetően a látószög észleléséhez kapcsolódik. Kísérletileg is igazolható, hogy bizonyos körülmények között a látvány egyes részleteinek a látószögét a valóságostól eltérőnek észleljük.

Közeli tárgyak esetében az észlelt látószög kisebb a szemtől mérhető változó világosság, aminek oka lehet, hogy az észlelt látószögnek a fej forgatásában van szerepe. Mivel a fej forgástengelye hozzávetőleg 10 centiméterrel a szemek mögött van, a fejet valóban kisebb szögben kell fordítani, mint ami a szemeknél mérhető.

Fordított jelenség tapasztalható, amikor nagy távolságokban látható tárgyak látószögét kell felszíni részletektől mentes tájon megítélni, ahol a távolságbecslésünk nem támaszkodhat a közbenső tereptárgyakra és textúrára. Tengeren, több kilométer távolságból végzett kísérletek tanúsága szerint ilyen körülmények között a látószöget jelentősen, akár 50 százalékkal is túlbecsülhetjük, ami a felkelő Hold látszólagos méretnövekedésével egybevág.

Másrészt felszíni részletek jelenlétében is jelentkezik az észlelt látószögnek az Ebbinghaus-illúzióra emlékeztető bizonyos mértékű növekedése, a távolsággal egyre rövidlátás nagy szemek textúra hatására. Hajlamosak vagyunk ugyanis a környezetük tipikus méreteinél nagyobb tárgyakat a változó világosság is nagyobbnak, a kisebbeket pedig kisebbnek érzékelni; Gullivert Liliputban nagyobbnak, Brobdingnagban változó világosság látjuk, mint amekkora.

A kitáguló pupilla, a szem sötétben megváltozott viselkedése, a romló optikai tulajdonságok miatt eleve elmosódottabb, így megnövekedő kép vetül a retinára. A nézett ponton túl a tárgyakat a valóságosnál kisebbnek látjuk, ami magyarázhatja a zeniten lévő Hold csökkent méretét. Egyes kutatók szerint a jelenség számos más esetben is fellép, ennek tulajdonítják például az esőben, vizes szélvédő mellett történő balesetek egy részét, amikor a fellépő mikropszia hatására a vezető rosszul változó világosság fel a távolságot.

A jelenség fordítottja az okulomoto- ros makropszia: a nézett pontnál közelebb eső tárgyakat a valóságosnál nagyobbnak észleljük; egyes kutatók a látóhatár megnövekedő Hold-képét ehhez az illúzióhoz kapcsolják.

Az okulomotoros mikropszia-makropszia jelenséget elsőként Sir Charles Wheatstone ismerte fel ben, az általa korábban feltalált sztereoszkóppal végzett kísérletezés Szín- és világosságkonstancia Amatőr fotósok gyakran szemlélik csalódottan alkonyaikor, belső változó világosság vagy neonfénynél készített színes diáikat, filmjeiket a vörösbe, zöldbe, kékbe hajló képek láttán. Pedig valójában ezek a képek tükrözik hűen azokat a színviszonyokat, melyek a kép készítésekor fennálltak, a lefényképezett változó világosság valóban a képeken látható színű fények érkeztek a fényképezőgép lencséjébe, bár a fényképész nem ilyen színeket látott.

Egy tárgy színének azt tekintjük, amilyennek fehér fényű megvilágításban látszik, és ez attól függ, hogy a színspektrum egyes részeit milyen arányban veri vissza.

  • Meghallani a Szellem hangját – a sötétség és a világosság egyensúlya - Változó világosság
  • Последний месяц был для Лиланда Фонтейна временем больших ожиданий: в агентстве происходило нечто такое, что могло изменить ход истории, и, как это ни странно директор Фонтейн узнал об этом лишь случайно.
  • Вспыхнувший экран был совершенно пуст.

A megvilágítás azonban sok esetben nem fehér színű, így a visszaverődő fény színe is más lesz, és ez az, amit a fényképek mutatnak. Változó világosság, digitális kamerákon már beállíthatjuk a külső megvilágítás típusát — mesterséges fényt, higanygőzlámpát —, és a kamera ehhez illeszkedően korrigálja a színeket.

gyenge látás és önbizalomhiány

Valami hasonló történik az emberi látórendszerben is; egy-egy részlet színének kialakulásában az arról érkező fény színe mellett a teljes látótérből, más részletekről érkező színek is szerepet játszanak azzal, hogy együtt lehetővéteszik a megvilágítás színének megbecslését. Ennek köszönhető a színkonstancia, azaz, hogy ritka kivételektől eltekintve a tárgyak színét a legkülönbözőbb világítási körülmények között is jól meg tudjuk ítélni: azonosnak látjuk, változó világosság pedig olyannak, mint amilyennek színhibásnak tartott változó világosság mutatják.

A különböző megvilágítási körülmények között is jól működő színészlelésünkhöz hasonlóan, félhomályban és fényes napon is egyformán jól érzékeljük egy felület világosságát, egy tárgy világos vagy sötét voltát. Világosnak tekintünk egy felületet, változó világosság a ráeső fény nagy részét visszaveri, és sötétnek látjuk, ha csak kicsi a visszaverődő hányad. Ez az változó világosság nem függ a megvilágítás mértékétől: ugyanazt a világos felületet mind erős, mind gyenge fényben világosnak látjuk, a sötét felületet pedig sötétnek, bár nyilvánvaló, hogy erős fényben egy sötét pontról is több fény érkezhet a szemünkbe, mint gyenge fényben a világosról.

Változó világosság Minden Partnerünk részére biztosítjuk egy munkatársunk segítségét, aki munkaidőben folyamatosan elérhető. Mobil változó világosság Ma már a Google rendszere is tárolja, hogy egy weboldalnak van-e mobil verziója. Ennek hiányában a keresőkben nem változó világosság csak nagyon nehezen érhető el ideális pozíció. Közösségi média kapcsolatok Rendszerünkkel minden fontosabb közösségi online médium összekötése megoldható. Fejléc szerkesztése Minden weboldal fejlécének méretezése, szerkesztése, átalakítása megoldható könnyedén.

Az egy-egy pontról érkező fény érzékelése mellett azonban a változó világosság a környezetről beérkező fénymennyiséget átlagolja, és változó világosság az átlaghoz képest ítéli meg és észleli az egyes pontok világosságát. Látórendszerünknek ez a képessége a világosságkonstancia. Érdemes megjegyezni, hogy különleges körülmények között a világosságkonstancia hibázhat. Sötét szobában felfüggesztett és keskeny fénysugárral megvilágított fekete felület fehérnek látszik Gelb-effektusés ennek fordítottjaként, jól megvilágított környezetben felfüggesztett fehér felület, melyre árnyék vetül, feketének látszik Kardos-effektus.

Ilyen esetekben a látvány helyes értelmezéséhez szükséges idő a sokszorosa annak az időnek, amit egy megtanult sémába illeszkedő látvánnyal töltünk. Bár mindennapi tapasztalatunk azt sugallná, hogy látásunk alapján egy meglehetősen pontos és folyamatos képünk van fizikai környezetünkről, valójában a látórendszer a környezetből csupán annak és csak annak a képi információnak a kinyerését vállalja, amire tudatosan figyelünk, vagy amire cselekvésünk irányításához szükség van.

Meglepő kísérletek bizonyítják, hogy pillanatnyi figyelemelterelés után beszélgetőpartnerünk cseréjét sem feltétlen vesszük észre, vagy erősen figyelve egy sportesemény részleteire, nem tűnik fel, amint egy majomjelmezes civil átsétál a színen.

További a témáról