A látás a tudat függvényében,

a látás a tudat függvényében

Magyarázat: A szenvek a cselekvések mögötti ösztönzések, alapvető fajtái, belőlük sarjad a hibás szemlélet módja a dolgok önszempontú minősítése. A szenvek annak megfelelően szunnyadók vagy megnyilvánultak, hogy milyen mértékben váltak konkrét cselekvésformákká: gondolatokká, érzelmi motivációkká, kimondott szavakká vagy tettekké.

Bevezetés a pszichológiába | Digitális Tankönyvtár

Gyökerük a tudatlanság, a változó, mulandó világnak szilárd, Su Jok látomás létezőként való átélése. Ez az átélés eredményezi a tudattól független valóság, az objektivitás képzetét. Így a szemlélő alany az időbevetett, és ezen belül is pillanatnyi személyiséggel azonosítja magát, vagyis összekeveri a Látó és a látás képességét. Ennek során megkülönbözteti a számára "kedves" és "nem kedves" tapasztalásokat, és ragaszkodni kezd mindahhoz, amit a magáénak vél.

Account Options

Az átlagos cselekvéseknek és vélekedéseknek így többnyire az elvakultság, az önzés, a sóvárgás, a gyűlölet és félelem keveredése a mozgatórugója. Magyarázat: A rejtett szenvek nem tudatosak, közvetettek, csak jelekből a látás a tudat függvényében következtetni rájuk, vélekedéseink, "ideológiáink" és tetteink elemzése, mozgatórugóinak megismerése révén. Eme rejtett énség feltárásában az éberség gyakorlása és a szenvekkel ellentétes, önzetlen cselekvés segít.

Ez hozza napvilágra a cselekvésekben esetleg meg sem fogalmazódó szenves indíttatásokat.

Bevezetés a pszichológiába

A gondolatok és szándékok formájában testetöltött, rezdüléssé vált szenveket sem lehet közvetlen módon kiirtani vagy elfojtani. Ez csak ahhoz vezetne, hogy a szenv elfojtottá, gátolttá válik, vagyis rejtett állapotba húzódik vissza.

A helyes módszer ekkor a rezdülések elemzése, az igazi mozgatórugók feltárására irányuló elmélyedés. A szenvek feltárására és kioltására a II. Fel kell azt tárni látott és nem látott születésben.

a látás a tudat függvényében

Magyarázat: A szenvek következménye hajlamos, vagyis egyéni érdekből történő cselekvés. Ennek következménye önös tapasztalás és élményszerzés lesz, aminek emléke még jobban megerősíti, "bevési" a szenves ösztönzéseket. Ennek megjelenítő ereje pedig nem más, mint az előző "születések", tapasztalások emlékét őrző látás mínusz és plusz egyszerre. Ezeket a hajlamokat úgy a jelenlegi, mint a majdani testetöltésekkel kapcsolatban fel kell tárni, mert csak ez vezethet a látás a tudat függvényében megszabaduláshoz.

Ha létezik a szenv, úgy törvényszerű a cselekvésben való testetöltés, a tapasztalásról tapasztalásra vándorlás. Ez a folyamat az elmében "jó", "rossz" és "semleges" élményeket vált ki, ezek az emlékek, belső minták hajtanak az újabb "születések" felé.

Magyarázat: A hajlamos cselekvés eredménye vagy kielégülés, vagy pedig csalódás. Az előbbi egy időre csillapítja az elme éhségét, az utóbbi rögtön új szenves cselekvésre hevít. A "jó" és "rossz" szándékokból fakadó cselekvés magától értetődően kellemesnek és kellemetlennek minősített élményekhez vezet majd.

Ám a Természet lényegéből adódóan minden állapotot újabb állapot követ, minden ösztönzés után újabb ösztönzés következik. A tudati minőségek is törvényszerűen váltakoznak.

A Világos minőséget mindig Homályos vagy Ragaszkodó váltja fel. A szenvedés így végső soron nem a fájdalmasnak ítélt tapasztalásokból, hanem a "jó" és "rossz" közötti különbségtevésből születik.

Szemtorna - a rövídlátás tényleges javítása látástréninggel

Magyarázat: A szenvedést a tárgyi világban nem lehet kikerülni. A menekvés egyetlen útja az, ha a szemlélő megszabadul a tárgy uralmától. Amennyiben az Ember nem függ önnön világától, vagyis azoktól az eseményektől, amelyek körülveszik, úgy fel sem merül az élmények minősítése. A tárgyi világhoz a szenvek kötöznek. A szenvek megszüntetése így a a látás a tudat függvényében megszűnését is jelenti. Magyarázat: A látás a tudat függvényében látvány a tapasztalás világa, a láthatóvá vált Természet.

Ennek három alaptulajdonsága az, hogy önmaga értelmét feltárja a tudat előtt Világoshogy állandó mozgásban van Ragaszkodós hogy ugyanakkor állandónak, objektívnak mutatkozik Homályos. A látvány lényege szerint mindig kettős természetű, tapasztalt tárgyból lételem és tapasztaló képességből tevődik össze.

A látás ugyancsak kettős célt szolgál. Alacsonyabb megismerési szinten azt segíti elő, hogy a megismerő tudat élményekhez, tapasztalásokhoz jusson, magasabb szinten pedig azt, hogy a tapasztaló a látványon keresztül önmagára ismerjen. A látvány a látás a tudat függvényében síkja a külső világot, vagyis a lételemeket jelenti, a meg nem különböztetett képességeket, a belső tudattényezőket, az észt és az énképzetet.

Ha mindezek a még tudatosítható tényezők jelen vannak, ez a jel az Eszmélet meglétére utal. A jeltelen a Természet megnyilvánulatlan állapotát jelenti, amiből mindezek kibomlanak. Magyarázat: A megtapasztalt jelenségeknek egyetlen értelmük van, maga a megtapasztalás.

Patandzsali: Az igázás szövétneke - A látás a tudat függvényében

Ha ez megtörtént, szertefoszlik az eddig valóságosnak hitt jelenségvilág. Bár a végső megismerésre jutott Alany kilép a tapasztalásból, a világ kibomlása mindaddig tovább folyik, amíg létezik végső megismerésre nem jutott tudat a mindenségben.

Ezért a megismerés csodája örök időktől tart, és tartani fog örök időkön át. Ennek elhagyása a Látó egyedülvalósága. Magyarázat: A látványt a tapasztaló ember vágya tartja életben. Amíg ez a vágy fennáll, addig a tapasztaló és a tapasztalt kölcsönösen feltételezik egymást. Az én a világgal szemben határozza meg önmagát, és képtelen azt elereszteni, hiszen ezzel önmagát is el kellene vetnie.

Patandzsali: Az igázás szövétneke

Mint a szenvekkel kapcsolatban már kiderült, a látványba kapaszkodás oka az, hogy a Gazda, az Ember megfeledkezik önmagáról, s ezért a birtokkal, a Természet legszubtilisabb elemeiből felépülő személyiséggel azonosul. Amint a Látó magára ismer, a jelenségvilág elveszíti megkötő erejét, és az énség szertefoszlik. Magyarázat: A fentiekből kiderül, hogy a tudatlanságot megszüntető tudás nem ismeretszerű. Arra irányul, hogy a szemlélő alany lépésről-lépésre elkülönüljön a Természet egyre finomabb, "szellemibb" síkjaitól.

A testek, az anyagi burkok levetése a következő hét lépésben történik meg: 1. Elkülönülés a lételemektől, vagyis az objektív világ hitének eltűnése. Függetlenedés a képességektől, vagyis a külső világ szomjazásának kihunyása. Az érzékterületek leválása, vagyis a képzeletműködéssel való azonosulás megszűnése.

a látás a tudat függvényében

Az ész megkülönbözetése, vagyis nem azonosulás a gondolatokkal. Elkülönülés az énképzettől, vagyis az énség, a személyiség kioltása. Az Eszmélet és az Ember megkülönböztetése. Ezen a szinten a Szemlélő már nem "tud" önmagáról. A Természet és az Ember végső megkülönböztetése, a Látó egyedül-valósága.

  1. Vannak olyan emberek, akik helyreállították a látásukat
  2. A csoda azzal kapcsolatos, hogy mindannyian felébredtünk ma reggel és ezzel egyetemben csodálatos módon visszatért tudatos elménk is!
  3. A vizuális tudat If our brains were simple, we would be too simple to understand them.
  4. If our brains were simple, we would be too simple to understand them.
  5. Volumetrikus látása valakiről
  6. Hogyan kezelik az osteopathák a látást

Magyarázat: A fenti gyakorlatok az elme megzabolázásának egymásra épülő mozdulatai. Ha elveik állandósulnak a tudatban, vagyis minden élethelyzetben, állapotban és cselekvésben kifejeződésre jutnak, akkor eltűnnek a tudatlanság folytán kiépült téves képzetek, és lehetőség nyílik a magasabb felismerésre.

Magyarázat: A helyes magatartás elveit elsősorban a lappangó szenvek iránti elővigyázatosságból kell gyakorolni. Mint a későbbi szútrákból kiderül, a felsorolt magatartási formák felvétele alapvető tudati és létszemléleti változáshoz vezet, ha elveik állandósulnak, és minden élethelyzetben áthatják a cselekvés és a tapasztalás indítékait.

Magyarázat: A magatartás fenti elveivel párhuzamosan az erények a viselkedésmód aktív elveit jelentik, ennek megfelelően elsősorban a szenvek megnyilvánult formáit oldják fel. E gyakorlat lényege abban áll, hogy az ösztönösen felbukkanó szenves indíttatások helyébe tudatos, és a megismerést előrevivő ösztönzéseket állítsunk.

a látás a tudat függvényében

A magatartás és az erény elvei bizonyos szempontból meg is feleltethetők egymásnak: az ártatlanság egyben a szándékok tisztaságát jelenti, az igazság az adottal való megelégedést, az igénytelenség a vágyak és kívánalmak kiégetését, a tanítványság a vélt énség kioltását és felülmúlását, a nincstelenség pedig azt a hitet, ami kizárólag az Úrba veti bizodalmát. Legyenek bár gyengék, közepes mértékűek vagy eluralkodottak, mindig végnélküli szenvedés és nem értés lesz a gyümölcsük, függetlenül attól, hogy tetté válnak-e, másokat buzdítunk-e rájuk, vagy csak helyeseljük őket.

Ezért kell átélni ellentétüket. Magyarázat: A fenti szútrák a megnyilvánult szenvek elhárításának módját ismertetik.

Patandzsali: Az igázás szövétneke

A szenvek többnyire cselekvésekbe és gondolatokba burkolva jelennek meg. Az önösség mesterkedése folytán rendszerint a külvilág minősítésében öltenek konkrét formát: "ártani akar nekem". Mivel a szándékká vált szenveken már nehéz uralkodni, helyesebb, ha csírájukban ragadjuk meg őket. Egy dolog iránti ellenszenv ellentétét átélni - elképzelni ugyanezen dolog kedvességét, tudatosítani önmagunk hasonló visszásságait, és felismerni az ellenszenvnek saját létünkre visszahulló káros hatásait.

Magyarázat: A fenti elvek gyakorlása konkrét, tapasztalható eredményekkel jár, ezekből pontosan lemérhető a gyakorló erkölcsi elmélyültsége. Bár alapjában véve minden egyes elv az összes szenv kioltására irányul, mégis megfigyelhetünk bizonyos párhuzamokat.

A tudat és a belső látás. látás plusz 0 3

A viszolygás szenvét kioltó ártatlanság legmagasabb fokán álló emberben fel sem merül többé az a gondolat, hogy a külvilág ártó szándékkal fordulna felé, vagy ártalmára lehetne. Az önösségen felülemelkedő, igaz ember nem fél szembenézni önmagával, az adott valóságot elfogadja, és rálát arra, hogy a mindenkori léthelyzet korábbi cselekedeteinek eredménye. A vágyait megszüntető, igénytelenségben élő ember függetlenné válik világának dolgaitól, ezért szabadon válogathat azok között.

A tanítványságon alapuló ember nem félti a sokak által valósnak vélt önös érdekeket, ezért bármilyen léthelyzettel bátran szembe tud nézni, mert az önmagán való túllépés lehetőségét látja a látás a tudat függvényében.

  • 2. vízió 25 olyan
  • Oris a látás
  • A belső látás fejlesztése. Hol szerezheti vissza a látását
  • Magyar Tudomány október
  • Még azok a felfogások is, amelyek a magasabb, gondolati képződményeket is önálló szerveződésnek tartják, kitüntetett helyet adnak az észlelésnek.

A tudatlanságból fakadó ragaszkodás kioltása során kiderül, hogy a személyiség, a világban elért méltóság időbevetett szerep csupán, s mint ilyen, a Természet illuzórikus játéka. Magyarázat: A tisztaság diplopia hyperopia a viszolygás erejét mintegy önmaga felé fordítja. Az öntest imádatának kialvása után megszűnik az a vágy, hogy az elme a biztonságot a kéjben, a kényelemben és más testek birtoklásában keresse. Az idegenkedés az anyagi hordozóktól kioltja a vágyat, és a tudatot tisztává teszi, ez pedig a megismerhető világ feltárulását vonja maga után.

Az önösség éhségét kioltó elégedettség nem beletörődést jelent, hanem az adott elfogadását, így elsősorban az igazság elvével áll kapcsolatban. A kiégetés során elhamvadnak a testet és az elmét szennyező kötelékek, s a tapasztaló a vágytól, sóvárgástól mentes önmagára tisztul.

A kapaszkodás szenvét kioltó tanítványság a szentiratok tanulmányozását és a folytonos tanulás erényét jelenti, aminek során az ember mindig egy önmagán túli, a jelenlegit meghaladó tudatállapot felé fordul. A "kívánt istenség" kifejezés ezt is jelentheti. Hagyományosan a tanítványsághoz a szüzességi fogadalom is hozzátartozott. A minden külső és belső kapaszkodótól megszabadult odaadás állapotában pedig egyetlen tudás létezik, az Úr tudása.

Ez a legfőbb felismerés a személyes létezést feloldja, majd a révület beteljesedésében az újralétesülést okozó tudatlanságot megszünteti.

Bevezetés a pszichológiába | Digitális Tankönyvtár

Tekintsük át a szenvek, a magatartási formák és az erények összefüggését a következő táblázaton: "kifelé" ható eredmény magatartás szenv erény "befelé" ható eredmény bizalom ártatlanság viszolygás tisztaság szellemivé tisztulás elfogadás igazság önösség elégedettség kiegyensúlyozottság felértékelődés igénytelenség vágy kiégetés testi képességek tökéletessége a látás a tudat függvényében tanítványság kapaszkodás önátlépés az eszménykép elérése a világi születés megismerése nincstelenség tudatlanság odaadás az Úrnak lelki beteljesedés AZ ÜLÉSMÓDRÓL Az ülésmód szilárd és örömteli.

Magyarázat: Az ülésmód elsősorban azokat a testi gyakorlatokat, helyzetvételeket jelenti, amelyek segítik az eggyéválás megvalósítását. Átvitt értelemben azonban a tapasztaló mindenkori állapotára, a pillanatnyi szituációkban s egész világában elfoglalt helyzetére is érthető. És mikor a természetes, az adottat elfogadó magatartás a látás a tudat függvényében a külső és belső helyzet örömtelivé és megingathatatlanná lesz, akkor megszűnik az elme hangulatainak csapongása, s az értelem megszabadul az ellentmondásoktól.

Rezdülése kifelé és befelé fordul, illetve megállított.

a látás a tudat függvényében

Helye, tartama és gyakorisága alapján határolható be. Magyarázat: A rezdületlen testi és lelki állapot felvétele után következik az elme rezdüléseinek lecsillapítása. Az Igázás ezt sajátos, közvetett módon valósítja meg. Ez a lélekzetvezetés, a belső életenergiák szabályozása. Ezek a folyamatok többnyire öntudatlanul, az elmebeli rezdüléseknél hosszabb idő alatt mennek végbe.

További a témáról