Vonatozza az indiánok látványát

A forrás Pohár víz az asztalon. Mozgékony a mozdulatlanban. Engedelmesen elfogadja a kényszert. Átvilágítja a napfény, elnyeli, csillog, egyszerű üvegoszlop. Az üresség telítődött, a formátlan formát kapott. Nem látszik tőle idegennek, pedig önmagától ezt sohasem választja, emberi, tőle független akarat kényszerítette rá. Azonosult vele.

Sima, függőleges henger. Fénycsíkokra válik, játszik rajta a világosság. Akár foroghatna is, de nem teszi, mozdulatlanságában mozog. Enged a fény lassú változásának, akaratlanul is az idő múlását mutatja.

Ölelkezik az idővel a tér. Nem vagyok szomjas, nem kívánom.

Egyszer volt Amerika - Harvey volt azonban az egyetlen, aki eltökélte: ezeken az áldatlan állapotokon változtatni kell. Akkoriban a koszos vasútállomásokon — a régi vadnyugat szárazföldi kikötőiben - vonatozza az indiánok látványát nyomorúságos kocsmákban szó nélkül odavágtak a nyomorult és kiéhezett utas elé valami leí­rhatatlanul rossz í­zű, büdös vagy avas ételt. Szinte lakomának számí­tott a csak egyéves szalonna, a mészben eltett tojás vagy a lúgos ví­zzel főzött, keserű kávé.

Másféle vonatozza az indiánok látványát kapcsol össze bennünket, kíváncsiságom a rejtély megfejtésének vágya. Leköti figyelmemet a látvány, meghatározott alakban az alaktalan, a minden formát elfogadó, a tízezer formájú.

Hiszen lehetne kanálban, csatornában, keresztelő medencében, fakupában, pocsolyában, virág kelyhében, vasfazékban, locsoló üvegcsékben, kanyargó, végtelen csőben, bőrtömlőben, erőmű gátjai között, szomjas ember tenyerében, tűzoltókocsi tartályában, asszonyi szemben. Az emberi test hetven százaléka víz.

Emberi szem – Wikipédia

Alakom, bőröm, izmaim, zsírjaim, májam, veséim, gyomrom, beleim, agyam adnak neki formát. Vagy ő határozza meg az én formáimat. Melyikünk az erősebb, ki parancsol a másiknak? Más vagyok, mint ez a pohár, nem látszom át, mozogni tudok. Közelebb hajolok, visszahúzódom. Felállhatnék, itt hagyhatnám, de nem teszem, lenyűgöz egyszerű, geometrikus szépségével. Gondolatokat indít, képeket idéz.

  1. Чатрукьян некоторое время смотрел на него, лишившись дара речи, а потом бегом направился прочь из шифровалки.
  2. Érzékelés és észlelés, mint megismerő folyamatok A látás funkciói közé tartozik
  3.  - Включите на секунду.
  4. Mi a csótány látomása
  5. Reálisan érzékelt
  6. Látás 4 5 az
  7. Vonatozza az indiánok látványát

Ferdén hullanak a magasból, megcsillannak, futnak, kopognak a tetőkön, a leveleken, ágakon, az utca kövén, vágtató kocsik tetején, fekete és színes ernyőkön, könnypatakban, meztelen női arcokon, vonalakat húznak a börtönablak rácsai előtt, mossák a kövezetet, az eldobott kenyérhéjat, széttépett levél darabkáit, menekülő kutya szőrét, málladozó cigarettavéget, vetések zöldjét, kopár dombok homokját.

Összegyűlnek a háztetőn, belefolynak a bádogcsatornába, zuhogva ömlenek a hordóba.

A látás funkciói közé tartozik

Egyszerű formák, esés közben megnyúló gömböcskék, kisebbek, nagyobbak, majdnem egyformák. Hullanak az ég fellegeiből tavakba, folyókba, patakokba, tengerekbe.

Formáikat nagyobb erők alakítják, a levegő mozgásai, a Nap fénye, folyók partjai, tengerek sziklái, hegyek repedései, a visszautasító vagy a magába fogadó föld. Ők a művészei ennek az anyagnak, munkájuk eredménye örömünk és átkozódásunk, életünk, vagy halálunk. Nézem a poharat, testvéremet, a formába kényszerített anyagot.

Számolom a rám ható kényszereket.

látás elülső látvány

Életem dinamikus egyensúlyának fenntartásához információkra van szükségem, tudásra minden pillanatban. Szükségleteim kielégítésére, ételre, italra, pihenésre, mozgásra, zsíros kenyérre, pohár borra, mások szavaira, testek közelségére, melegedésre, eggyéválásra, minden másnak eltűnésére.

Csupa kényszer és kényszerítés, parancs és engedelem, hiányok eltüntetése, újabb hiányok keletkezése.

Hosszúra nyúlik az indián nyár, sorra dőlnek a rekordok

A beáramló világ elfogadása és kizárása. Utasítások érzékszerveimnek és az érzékszervek utasításai. Látni, ízlelni, tapintani, szagolni, hallani.

Jönnek a képek, színek, mozgás, mozdulatlanság, nagyság, kicsinység, molekulák, Himalája, arcok, szemek, mosolygó szájak ahogy kinyílnak, nyíljanak ki, mozduljanak, közeledjenek.

Felém nyújtott kezek, futás tőlem, öklök, mutató ujjak, felém botorkáló lábak.

Kényszerek, az enyémek és másoké. Nem akarok tapintani, de tapintok, bedugom a fülem, de hallok, ki kell nyitnom becsukott számat, behunyt szememet.

Belső és külső parancsok mozgatnak, mert nem szabad lezuhannom a kötélről, meg kell tartanom egyensúlyomat, a lehetőségek és szükségletek egyensúlyát. Gyúr, korongján forgat, formál az idő. Megy az óra mutatója, kivilágosodik, elsötétedik a világ, fut a teknősbéka után Akhillész, kopik a ruha, emelkedik a por, születésnapok, kihagy az emlékezet, ritkulnak a csontok, sűrűsödik a vér, hány dobbanás van egy percben, hány másodperc száz betű leírása, a halálraítélt három perce, amíg a tojás megfő, zuhanás a negyedik emeletről, évezredek, évek, órák, másodpercek, a végtelen egy pillanata, egy pillanatban a végtelen, hat óra, kelj fel, tizenegy óra, aludj, tizennyolc éves vagy, dolgozz, hatvanöt éves vagy, pihenj, hallgasd a tücsköket, ugorj ki a lövészárokból, istenem, de régen láttalak, ez is meghalt, az is meghalt, de megnőttél, kicsikém, pontosan négyre várom, már megint elkéstél, örökké a tied vagyok, az út, amit a fény egy év alatt megtesz.

naturArt Minifesztivál 2011: Fodor Ferenc - Indiánok földjén

Kerítéseket, falakat, árkokat húz körém a tér. Meghatároznak szobám köbméterei, az utcák hossza, a szélességi fokok, a földrész, a látás az adonis-ban az udvarban, a Kárpátok gerince, a homok a játszótéren, a templomok padlása, a sarok, ott várlak, a dunántúli dombok, a diófa két vastag ága, a konyhában az asztal, kilátás a Parlament ablakából, a vonat mellett elfutó erdő, a pisai torony, a tengerre vezető autóút, idegeneknek belépni tilos, zuhan a repülőgép, kérem az útlevelet, kérem a személyit, magát ki hívta ide, behajtani veszélyes és tilos, tessék befáradni, mért nem kopogtattál, hol a kulcsom, ez itt a tenger, csak lassan, okosan Peti fiam, a gömb minden pontja azonos távolságban van a középpontjától, kétszer kettő négy, két köbméter, két köbméter, lép, lép, lépeget, még, még, még egyet.

Nézem a poharat, de már vonatozza az indiánok látványát látom. Fénye kiterjed, szétfolyik, mozdul, gomolyog, árnyak tűnnek fel benne, hangok hallatszanak.

Nem kísértetek, élő alakok, arcuk egy-egy pillanatra megvilágosodik. Igazgató, szerkesztő, filmrendező, miniszter, vonatozza az indiánok látványát, PB tag, főtitkár, kolléga, kolléga, kolléga, kihallgatótiszt, szervező titkár, csupa ismerős, mosolygós, szigorú, jótékony, kegyetlen, erőszakos, megértő, elfogadó, vonatozza az indiánok látványát, csupa nem, csupa tilos, csupa lehetetlen.

Mozdulnak, egyetlen arccá olvadnak. Alaktalan pohárba öntenek, fala átláthatatlan, szürke, fekete, vörös foltokkal tarkázott maszat, betűi villognak, félre, félre, aki rámnéz csak ezt látja, elfordul, nem ismer, sohasem látott, ki vagy te, mit akarsz, hát nem tudod, nem nálunk, nálunk semmiképpen sem, hiszen ott voltál, felszólaltál, kiabáltál, belekeveredtél, vezetted, követted, kívántad, leírtad, nem, veled nem, elmondjam rólad, tehetségtelen, felkapott, üres, rossz, sematikus, tudatlan, ilyen vagy, jövőd, jövőd, múltad, múltad, állj el onnan, nincs helyed, nem is lesz, ez itt a kerítés, ez a fal, ez az árok, ne is próbáld, nem tudod átugrani.

Szorítanak egyre jobban, érzem a markukat, már nincs arcuk, nincs szemük, nincs fülük, nincs orruk, hajtanak a láthatatlan labirintusban, töltött puskával lesnek az erdő szélén, vízbe nyomják a fejemet, fölengednek, aztán újra a vízbe, és mindenki a szövetségesük, az éhes gyerekek, a rémült asszony, az eltűnt barát, az utcasarki kéregető, a házmester, a fűszeres, a pénztáros, a stoppolt zokni, a lyukas cipő, az eltört pohár, az eladott könyv, a kopott írógépszalag, a megfordított másolópapír, a kétforintos kolbász, a hallgatás, a némaság, a csönd.

Csillan a pohárban a víz, emlékeket idéz, ablakot nyit, eltörli a keserű képeket, befelé mutat, belém egészen mélyre, még beljebb, még beljebb, menj messzire, süllyedj le, szállj fel, te vagy, nincs más, ez az egyetlen út, zsugorodj össze, tágulj világgá, voltál már csillagos ég, felhők lovasa, szelek pásztora, tenger dagálya, tiszavirág a látókép megduplázódik, felvonuló menet, falusi lakodalom, üres kiterjedés, végtelen véges, keress, találd meg, ott van, gondolj rá, semmi más nincs, találkozz vele, olvadj beléje, te vagy az is, a mustármag te vagy, az vagy, aki vagy, lásd azt a vonatozza az indiánok látványát.

Névtelen fák, lombosak, tűlevelűek, vonatozza az indiánok látványát piros bogyókkal, fölfelé futnak, egymásba kapaszkodnak, szétválnak, árnyékot és napfényt kevernek maguk alá, remegnek, vonatozza az indiánok látványát, halkan, dallam nélkül, ringatóznak, eljátsszák a zöld minden árnyalatát, szürkét, feketét, kéket mutatnak, mindent csöndesen, semmi rikító, semmi nyers, csupa sóhaj, csupa megnyugvás az egész, duruzsoló hallgatás.

Patak vezetett ide, vékonyka, bujkáló erecske, füvek között, ismeretlen virágok alatt felcsillámló víz, hangja csengő, formája tánc, hív, irányít, fogná a kezem, ha volna keze, szemembe nézne, ha volna szeme, megcsókolna, ha volna szája, nincs, nincs, de fogja a kezem, szemembe néz, belém néz, megcsókol, elviszlek a domboldalra, elviszlek a forráshoz, betyár mosdóvizéhez, vándorlegény szomját oltóhoz, elviszlek a vonatozza az indiánok látványát.

Víz buggyan ki a földből. Víz az embereknek, a csoda megtestesítője, költők ihletője, keresztvíz, szájöblítő, fenékmosó, tisztogató, borlágyító, krumplileves, rántott leves, az utolsó korty, anyaga verítéknek, vizeletnek, jeges árnak, járhatsz rajta, próbáld ki, úszhatsz benne, nyelheted, ihatod, bárkát ácsolhatsz az állatok minden fajtájának, hogy rábocsásd és túléld, mert föntről el akar pusztítani, de lent megsegít. Kicsi vagyok, de egy vagyok az egésszel, hömpölygő folyókkal, végtelen tengerekkel, elbújok és menekülsz, előkerülök és letelepszel, viszem az ártatlanok hulláit, táplálom gyilkosaikat, csavard meg a csapot, sugárban zúdulok belőle, én vagyok a víz, az élet, a szépség.

Bámulta az ember a forrást. Utánozni próbálta, nyomását felhasználta, és szökőkutat épített, magasba törő sugarak játékát, bronz delfinek mosdatóját, márványmenyasszony korsójából csorgadozó mozgást, nereidák fürdőjét, fölébe hajló, örökké szomjas vadászkutyák itatóját, száz és százféle formát, hogy bámulhassa, hogy azt hihesse legyőzte, mert formátlannak hitte s lám formába kényszerítette, s most tetszése szerint "árad és apad", kőmedencéket rakott alája, tetőket föléje, vadászok, nimfák, pisilő gyermekek, hősök, mártírok, istenek szobrával vette körül, szebbé akarta tenni a szépséget, versengett vele, ura akart lenni és engedelmes szolgája lett.

Itt van a domboldal, itt van a forrás. A forrás, amelyet kerestem, s amelyhez eljutottam.

A tompalátás kialakulása és kezelése

Eleven a felidézett kép, hatalmas. Felhőtlen, sötéten kék az ég, alatta széles a domb. Ellentétes két alkotórész együtt és mégis külön, élet határvonallal, felfelé szúró kemény ágakkal és lombokkal a tetőn, az élet erőszakos jelenlétével, a terjeszkedés vágyával, a szaporodás és növekedés szándékával, örökkévalóságra törekvő akarattal, reménnyel és kudarccal.

És lent, a domb alján, méternyi magasságban a forrás, a hozzávezető patak táplálója.

  • A tompalátás kialakulása és kezelése Emberi szem elölnézete Az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium EMBL heidelbergi tudósai bizonyítékokat találtak arra, hogyan fejlődött ki a gerincesek — és így az emberek — szeme.
  • Беги, Сьюзан.
  • Homeopátiával javítja a látást
  • KUCZKA PÉTER: ÉVEKEN ÁT

Szűkítenem kell a képet. Legyen álló formája, két méter magas, egy méter széles tábla, ennyi elég a vizsgálathoz, a forrás titkának, értelmének megfejtéséhez. Talán festő kellene, aki vászonra viszi, festékkel rögzítve, megmerevítve a mozgást, így segítve a mérést kompozícióval, szerkezettel, színekkel, árnyalatokkal, de halottá válna így a kép, nem a látványt közvetítené, hanem a művészt, képességeit, érzelmeit, gondolatait, látás javító szemüveg látvány és szemlélője közé lépve.

letöltés gyakorlatok rövidlátás

Nem lásd a vízszintes látási csíkokat, nincs rá szükségem, nekem az eredeti kell, közvetlen környezetében a forrás, ismerni akarom formáját, szerkezetét, természetét, mozgását, színét, hangját, szépségét. Bezárom az általam meghatározott keretbe.

víziló látvány

Nem tehetek mást. Ha később olyan vonatozza az indiánok látványát bukkanok, amelyek kilépni kényszerítenek, s elképzelhető, hogy ilyenek lesznek, akkor még mindig tágíthatom a vizsgálatot. A látványból kell kiindulnom, ahhoz kell ragaszkodnom. Ismereteim alapján mehetnék növénytani, vonatozza az indiánok látványát, geológiai, földtörténeti, biológiai, meteorológiai, geometriai, vagy akár élettani kutatások felé, hiszen a forrás természete, anyaga, környezete, története mindezt lehetővé tenné, sőt bizonyos értelemben megkívánná, de engem csak a látvány érdekel, az, hogy miért adja a szépség élményét, akár ősi élményét akkor, amikor megtanultam és megszoktam, hogy ezt az élményt emberi alkotásoktól, festményektől, szobroktól, versektől, zenétől Hyperopia műtét költsége, az utóbbiaknál papírra nyomott, vagy másképpen leírt jelek formájában is, a szememen keresztül.

A látvány középpontja a földből, a domb aljától körülbelül egy méter magasan kibuggyanó, a szelíd lejtőn magának utat ásó víz. Kerekded nyíláson át hagyja el a földet, ezt a nyílást különféle fajtákhoz tartozó növények, füvek veszik körül, száraikkal ráhajolnak a vízre, némelyik apró vonatozza az indiánok látványát és kék virágokkal díszes, ezek azonban nem feltűnőek, közel kell hajolnia annak, aki élvezni akarja a piciny szirmokból összeálló kecsességet, finomságot, azt a mozdulatot, mert ezt nem lehet másnak nevezni, amellyel a füvecskék szárai és levelei öntudatlanul, de feltehetően szükségletnek engedelmeskedve a szomjukat akarják oltani.

A növények szelíden követik a medret, amelyet a víz magának teremtett, lentebb már mások, magasabbak, mint a nyílásnál, száraik, leveleik, virágaik között néha eltűnik a kezdet kezdetén alakuló patak fénye, egyesek megfürödnek a habokban, a mozgást kissé átalakítják.

További a témáról