Ízeltlábú látás. Tartalomjegyzék

Ízeltlábú látás típusok

Ilyennek láthatták a világot az első komoly szemek ősi tulajdonosai Dulai Alfréd A leletek megerősítik azokat az elképzeléseket, hogy a látás gyors fejlődése volt a kambriumi evolúciós robbanás egyik hajtómotorja. Annak ellenére, hogy a látás rendkívül bonyolult és szinte tökéletes szervet kíván, az evolúciós elméletek szerint a komplex szemek nagyon rövid idő alatt alakultak ki.

Az eddig rendelkezésre álló ősmaradvány-anyag azonban nem volt ízeltlábú látás ahhoz, hogy bepillantást nyerjünk a szem és a látás korai történetébe a kambriumi robbanásnak nevezett esemény során, amelyhez sok ízeltlábú látás megjelenése és kezdeti elterjedése kapcsolódik.

Ez azért meglepő, mert a kambriumi korú, Burgess-pala -típusú üledékek bővelkednek a kiváló megtartású ízeltlábú ősmaradványokban, melyek szemekkel is rendelkeztek. Azonban az ásványi anyagokkal átitatott trilobita háromkaréjos ősrák szemek kivételével szinte alig tudunk valamit a korai ízeltlábúak látásáról és a szemeik felépítésének ízeltlábú látás részleteiről. Ausztrál, spanyol és angol kutatók most kivételesen jó megtartású fosszíliákról számoltak be a Nature legújabb számában.

Ízeltlábúak

Az ősmaradványokat Dél-Ausztráliában fedezték fel a Kenguru-szigeten kibukkanó kora-kambriumi millió éves Emu Bay palában. A szemmaradványokat egymástól elszigetelten találták, de a nagyjából azonos alaktani jellemzőik és méretük arra utal, hogy ugyanahhoz a nagyméretű fajhoz tartozhattak.

A finoman rétegzett szürke agyagpalában a szerves anyag foszfátosodása gyakori jelenség, ami elősegítette a kiváló megőrződést. A szemek felszínének gyűredezése, illetve helyenként tapasztalható felszakadása egyértelműen jelzi, hogy a trilobitákkal ellentétben ezeket a szemeket ásványi anyagok nem itatták át, és így nem szilárdították.

MIBŐL LETT AZ ÉLET? - Elméletek az élet kialakulására

Kora-kambriumi szem ugyanabban a feltételezett orientációban, mint ami egy ma élő távoli rokon ízeltlábúnál látható jobbra. Forrás: Nature Az új ausztráliai maradványok arra utalnak, hogy a legkorábbi ízeltlábúak némelyikének már valóban nagyon fejlett, összetett szeme volt, legalább nagyméretű lencsével és specializált, ízeltlábú látás látózónával.

Az, hogy látunk, és ahogy látunk, több jelenségnek köszönhető: a fénytörésnek, visszaverődésnek, a fény színének. Az élőlények látása sok mindenben különbözik: alakfelismerésben, a színek érzékelésében, felbontásban és a térlátás képességében.

A legnagyobb mikrométeres lencsék voltak a szem közepén, míg a mikrométeres kisebbek a peremeken helyezkedtek el egy mikrométer a milliméter ezredrésze. A lencsék sűrű és szabályos hexagonális rendben sorakoznak egymás mellett. A hatszomszédos rendszer biztosítja a lencsék lehető legsűrűbb elrendezését.

Összehasonlításképpen, a szintén kora-kambriumi trilobitáknak pl. Shizhudiscus, Neocobboldia nál kevesebb, és 50 mikrométernél kisebb lencséje volt, amelyek kevésbé szabályos és kevésbé hatékony négyzethálós elrendezést mutattak.

• Ablakok a világra II. – A világ kiszínezése - Ízeltlábú látás típusok
• Így látják a világot az állatok Pesthy Gábor Az élőlények jelentős része elsősorban a látás révén tájékozódik környezetében.

A vizsgált példányoknál látható rendkívül szabályos lencseelrendezés még a mai fajoknál sem mindig valósul meg. A ma élő tőrfarkú ráknál Limulus például a lencséknek körülbelül egyharmada myopia típusú öröklődés a hexagonális mintázattól.

Egysejtűek[ szerkesztés ] Az egysejtűek csak a fény irányát és intenzitását érzékelik Az egysejtűek a sejthártyájukkal érzékelik a fény intenzitását, és ennek változására valamilyen mozgással válaszolnak. Ilyenek például az ostorosmoszatok mozgásai, ezek a pozitív foto taxis ízeltlábú látás a jobban megvilágított vízrétegek felé haladnak, majd fényes helyre érve negatív fotokinézissel lelassítják mozgásukat, hogy tovább maradhassanak megfelelő fényviszonyok között. Ostoruk alapi részén kék fényt érzékelő fotoreceptor található, mellette pedig egyoldalas helyzetben kék fényt elnyelő szemfolt sztigma.

Az ehhez hasonló összetett és nagy lencsékből álló szemek eddig csak a 40 millió évvel fiatalabb ordovíciumi kőzetekből voltak ismertek. A Dél-Ausztráliában talált egyik ízeltlábú szemmaradvány felülilletve annak háromdimenziós rekonstrukciója alul A lencsék szimmetrikus elrendezése binokuláris látást és széles perifériás mezőt biztosított viselője számára.

Az előreirányuló éleslátás és a kisebb felbontású perifériás látás ízeltlábú látás ragadozókra jellemző, amelyeknek kiváló frontális látásra van szükségük a préda felismerésére és a távolságának a megállapítására.

Ezeknek a következtetéseknek a megerősítéséhez azonban teljes példányokat kellene majd felfedezni az ausztráliai vagy más hasonló korú lelőhelyen. Az Emu Bay palában ugyanis az eddig felfedezett nagyméretű ősmaradványoknak pl.

Ilyennek láthatták a világot az első komoly szemek ősi tulajdonosai

Így a most felfedezett szemmaradványok egészen biztosan egy eddig még nem ismert állathoz tartoztak, amely feltehetően vedlés ízeltlábú látás hullajtotta el a megtalált szaruhártyákat. A most vizsgált ízeltlábú szemek komplexebbek, mint a vele egykorú és eddig legfejlettebbnek tartott trilobita szemek, és bonyolultságuk eléri sok ma élő ízeltlábú szemének a fejlettségét.

Ezek a leletek megerősítik, hogy a kambriumi robbanás a nagy morfológiai változások mellett gyors innovációkkal jelentkezett a finomabb anatómiai részleteknél is. Ez alátámasztja azokat az elképzeléseket, hogy a fejlett látás gyors kifejlődése az egyik hajtómotorja lehetett ennek a nagyon jelentős evolúciós eseménynek.

A szemek fejlődése lehetővé tette, hogy az állatok részletekben egyre gazdagabb képeket lássanak környezetükről. Középen a most felfedezett szem becsült teljesítménye kb.

Az állatvilág fajokban legjelentősebb törzse.